Megtanultam, hogy számomra a nyelvtanulás egy életen át tartó folyamat

Tudnotok kell, hogy mindig is nagyon közel állt hozzám a nyelvtanulás.

Már a gimiben is az angol és az olasz voltak a kedvenc tantárgyaim, mivel úgy éreztem, hogy ha nyelvet tanulok, akkor az biztosan hasznos tudást ad, hiszen sosem tudhatom, mikor lehet szükségem külföldön az ottani nyelv ismeretére. És milyen igazam is volt!

Az élet már többször visszaigazolta, hogy a nyelvtanulás iránti szenvedélyem bizony igen hasznos tud lenni bármikor. Mindez a tapasztalat akkor kezdődött, amikor nyelvvizsgáztam angolból, és utána ennek hála az egyetemen fel tudtam venni angol nyelvű órákat is. Ezek nagyon jól jöttek a tanulmányaim mellé, miközben szinten is tartották a tudásomat. Olaszból nem volt nyelvvizsgám, viszont az egyetemen egyre erősebben éreztem, hogy ki szeretnék menni egy külföldi félévre Romába tanulni.

Éppen ezért fel kellett elevenítenem az olasz tudásomat, így beiratkoztam egy olasz nyelvi kurzusra, amin haladó szinten vettük át a nyelvtant. Egy évig jártam erre a tanfolyamra, ami nagyon hasznos volt, mivel végül sikerült megszereznem egy középfokú nyelvvizsgát. Ez volt a feltétele annak, hogy az olasz fővárosban tanuljak, úgyhogy a nyelvvizsga lerakása után mentem is Romába. Bevallom, nagyon büszke voltam magamra, hogy két nyelvet is beszélek az anyanyelvemen kívül, és mindkettőből van nyelvvizsgám. Úgyhogy most meg is állok, két nyelv ismerete szerintem már elég is – gondoltam én ezt akkor. Viszont Romában megismerkedtem egy francia társasággal, akikkel hamar nagyon jóba lettünk. Én voltam ott egyedül magyar, de a kedvemért egymás között is próbáltak angolul (vagy éppen olaszul) beszélni.

Az idő múlásával egyre jobban lettünk, viszont ezzel párhuzamosan ők is egyre többet beszéltek egymás között franciául, ami zavarni kezdett. Így határoztam el, hogy elkezdek franciául tanulni, egyébként is szerettem a nyelvet hallgatni, annak ellenére is, hogy nem értettem belőle semmit.

De hogy kezdjek el franciául tanulni a semmiből? – jött a kérdés.

Kicsit körbekérdeztem a franciát már tanult ismerőseim között, akik ajánlottak egy nyelviskolát. Végül tehát vettem a bátorságom, és beiratkoztam az iskolába, ami egy elég intenzív tanfolyamot jelentett, heti 3 alkalommal jártam órára. Kezdetben egy magyar nő tanított minket, aztán ahogyan idővel egyre jobban ment a nyelv, átmentem egy másik, anyanyelvi tanárhoz. Vele igazán jóba lettünk, és azt hiszem, az ő tanfolyama alatt döntöttem el, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni a francia nyelvvel. Sok filmet néztem meg például, amik segítettek fejleszteni a szókincsemet.

Na meg persze a francia baráti társaságba is rengeteg tudást szedtem fel, direkt megkértem őket, hogy ne angolul kommunikáljunk, elvégre ez is sokat segít a tanulásban. Így tettem le végül egy középfokú nyelvvizsgát, amire szintén nagyon büszke voltam. Én tehát ajánlom nektek a nyelviskolákat, néha sokkal többet tudnak adni, mint az iskolai nyelvoktatás. Persze tudom, hogy az olasz után már a francia nyelv is könnyebb volt. Na de gondoltam most már három nyelvvizsgával elleszek az életben.

Nemrég azonban kaptam egy nagyon jó munkalehetőséget, méghozzá nem itthon, hanem Dániában. És arról is hallottam, hogy ott támogatják, ha valaki külföldi létére dánul akar tanulni.

Az állást végül elfogadtam, így megyek ki Dániába, és tervezem a nyelvet is tanulni, hiszen ez egy remek lehetőség. Szóval kezdem egy kicsit már úgy érezni, hogy a nyelvtanulás egy örökké tartó folyamat az életemben, arról nem is beszélve, hogy a már megtanult nyelveket is szinten kellene tartani. Na de majd még úgyis írok a tapasztalatokról!